Fonó

Fonó

Fonó

Rendező: Tóth István

Fonó

Amíg a kenderből kész anyag lett, nagyon sok munka volt vele. Ennek egyik legnagyobb része a fonás volt, amíg kenderből a szövéshez szükséges fonál elkészült. Ezek a munkák egész éves elfoglaltságot jelentettek. Azért, hogy ne legyen olyan unalmas a munka, összegyűltek egy-egy háznál annyian, ahányan egy nagyobb szobában elfértek és munka közben beszélgettek, meséltek, játszottak, tréfálkoztak és sokszor táncoltak is, főleg a hosszú téli esteken.
A férfiak sok tréfával, játékkal, kis jelenetekkel próbálták színesíteni az estéket. Szinte színdarabszerű az esküvői vagy halottas jelenet, amit mindig férfiak adtak elő. Ebből adódóan ezek sokszor nagyon pajzának voltak.
Ezeket egy este több fonóháznál is előadják. Itt van lehetőségük a fiatal fiúknak ismerkedni a lányokkal, a nagyobbaknak kicsit közelebb kerülni hozzájuk, esetleg egy-egy csókot megszerezni.
Természetesen ez mindig a szülők előtt zajlik, így azok ezt vagy nem veszik észre, ha elfogadták udvarlónak a legényt, vagy erőteljesen tiltakoznak, ha nem ő a kiszemelt.
Nagyon szerettek énekelni is. Itt tudták dallal elmondani érzelmeiket, örömüket, bánatukat, szerelmüket is. Sokszor csak énekszóra táncoltak. A legények közül sokan tudtak citerázni is, így ha egy ilyen legény került a fonóházba, akkor biztos volt a táncolás is. A farsangi időszakban előfordult, hogy zenekart is fogadtak, mikor a munka nagy része már készen volt, és szinte az egész estét végigmulatták.
Az est ezekből az elemekből válogat. Mesék, játékok, táncok követik egymást a Zalagyöngye Táncegyüttes, a Szikrák Táncegyüttes és legkisebbek előadásában.

Fényképek

Related Articles

Vonulnak a regruták

Vonulnak a regruták

Vásár

Vásár

Zalai lakodalmas

Zalai lakodalmas